Élet vagy amit akartok

- Autóval megyünk. - jegyezte meg, mikor a lépcsőházból kilépve tétován megtorpantam. Döbbenten meredtem rá. Egy éve nem ültem autóba, egyszerűen nem voltam rá képes erre ő autóval akar velem kirándulni menni, akaratlanul felnevettem. Hát igen. A legtöbb ember beül a kocsiba és elugrik valahova. Szemöldöke kérdőn feljebb húzódott, ahogy rám nézett.
- Ne haragudj. - fejemet rázva a lépcsőház felé hátráltam. - Nem fog menni. Egy éve nem ültem autóba és nem is szeretnék. Meg kell, hogy értsd, képtelen vagyok rá! - kézen fogtam és a bérház hátsó része felé húztam. Néhány lépés után megtorpant, ahogy meglátta a roncs autóm. Arcán megint számomra érthetetlen zavar ült ki. Mintha bűntudata lett volna valamiért. Hátrált egy lépést, kezemet elengedve elfordította fejét.
- Ne haragudj.
- Miért haragudnék, hisz nem mondtam, hogy egy életre letettem az autózás élményéről. - megérintettem a keze szárát, mire összerezzent. Rám emelte szürkés zöld szemeit, szája szavakat kezdett formálni, de mielőtt egy hang is kijött volna ajkai közül, mintha meggondolta volna magát, szájon csókolt és lekacsintott rám.
- Tegyünk egy próbát. - ajánlott. -Ülj be, ha félsz el sem indítom a motort, ha nem akkor elindulunk, de ahogy rám szólsz, megállunk és haza jövünk, sétálva. - Elgondolkodtam egy pillanatig az ajánlaton. Felhúztam a vállam.
- Próbáljuk meg. - elvigyorodott.
- Tudtam, hogy bátor csaj vagy.- megszorította az ujjaim, akaratlanul visszaszorítottam. A félelem kiülhetett az arcomra, mert megölelt.
- Aggodalomra semmi ok. Naponta viszlek dolgozni, nem igaz? - Tévedhetetlenül jó érv volt. Derekába kapaszkodtam egy másodpercig.
- Én már meghaltam egyszer. Másodszorra nem biztos, hogy túlélem. - szemei mélyszürkére színeződtek, lehajolt a fülemhez , éreztem leheletének melegét a fülemen, mentolos illata az orromba lopózott.
- Bízz bennem. - egészen súgta a mondatot, rekedtessé vált hangon.
Sóhajtva az anyós ülésre vetettem magam, azonnal lejjebb is csúsztam, talpamat a műszerfal alatti padlónak támasztottam és behunytam a szemem, miközben akaratlanul elmormoltam egy miatyánkot.
- Kinyitnád a szemeid? - kérdezte nevetve Márk mire rá pillantottam.
- Miért is?
- Próbáld meg élvezni az utat. Különben is, már elhagytuk a várost. - a kilométer óra nem mutatott túlzottan sokat. Bőven a megengedett sebességen belül autózott. Szinte gyalogolva is leelőzhettek volna bennünket. A vissza pillantó tükörbe nézve, hosszú sort láttam mögöttünk, akaratlanul felnevettem.
- Meg ne áll, ott ahol ők is. - elhúzta a száját.
- Előzzenek le, ha nem tetszik nekik.
Volt valami igazság abban amit mondott..