Élet vagy amit akartok

- Ennyi? Menjek a fenébe? - először éreztem, hogy vitatkozni akarok vele, hogy képes vagyok rá és mintha érezte volna. Szembe fordult velem, harag, vágy, szeretet és talán szerelem kifejezései hullámzottak végig arcán.
- Igen menj és vissza se gyere. - Kihúzta vállait, arcizmainak is parancsolni kezdett.
- Mit ütött beléd? Miért nem jó egyenlőre az ami van? - Értetlenül rázta meg fejét.
- Miért mire izgulsz? Más pasival kell látnod, hogy beindulj, itt asszisztáltál végig két piszok rövid kapcsolatomat, holott úgy kezdtük, mint férfi és nő. Mi történt, hogy meghúztad a vonalat a barátságnál? Eszedbe jutott, hogy sánta vagyok, egy éjszaka alatt rájöttél, nem olyan nő vagyok aki társként szerepelhet? Mond. Ne kímélj! - Államat felszegve közelebb mentem hozzá, mire ő elhátrált előlem.
- Ne merj számon kérni. - Parancsolt rám ellentmondást nem tűrő hangon. - Ha jól emlékszem az elmúlt hónapokban egyszer sem jutott eszedbe panaszkodni azért, mert nem közeledtem hozzád. Most pedig csettintesz én pedig ugorjak? Mégis mit szeretnél? Mond, mit akarsz?
Remegtem a dühtől. Még hogy nem panaszkodtam, nekem kellett volna....végiggondoltam. Igaza volt. Megtette a kezdő lépéseket, én pedig meg sem próbáltam nyitni felé eddig...mintha rácsot húztam volna közénk, úgy hogy elérjen, de ne tudjon túl közel jönni.
- Utálom mikor igazad van. - Jelentettem ki letörten és hátat fordítottam neki. - Menj most el kérlek. - megfogta a karom.
- Együnk.
- Kérlek.- kifejezéstelen pillantást vetettem rá. - bár ha éhes vagy egyél, úgyis te főzted, én most elfekszem. - ott hagytam a konyha közepén állva. Nem tudtam mi ütött belém. Haragudtam rá, magamra, a világra, mindenkire. Ezer év is eltelt azóta, hogy hasonlót egyáltalán éreztem volna. Erre itt markolássza a szívem valami kínkeserves fájdalom, mintha valami nagyon fontos dologról nem tudnék, mintha egy kis kocka kimaradt volna, ami fontos volna, ami igencsak számítana.
Nem tudtam elment e, vagy épp vissza jött, minden esetre félálomban éreztem, ahogy mellém bújik és lágyan átöleli vállaim, én meg parfümje kellemes illatát beszippantva morogtam valami köszönés félét.
- Szervusz szerelem.- és elaludtam, mintha ez így elég lenne ahhoz, hogy magam mellett tudhassam...