A baleset után néhány nappal az első komolyabb magamhoz téréskor említették, hogy többször is a telefonom kerestem, mert valakit el akartam érni. Elképzelni sem tudtam, Ferin kívül kire gondolhattam, talán a szüleimre, legalábbis akkor és azóta is ez volt az egyetlen magyarázat a számomra. Nem az egyetlen, de a legelfogadhatóbb, legésszerűbb mindenképpen.
Álmomban egy kiskocsmában ültem, valami nagyon eldugott kis asztalnál. Hátam mögül két kar nyúlt előre, gazdája megölelt és nyakamba csókolt.
- Mi ez a hirtelen randi? - kérdezte a hang gazdája, de még mindig nem került elém, én pedig nem tudom miért de hátra se néztem, nem pofoztam le amiért olyan bizalmasan köszöntött.
- Hiányoztál. Szeretnék veled lenni. Mindig. - abban a pillanatban, hogy felé fordultam felébredtem. - Riadtan meredtem, a váratlan rándulásomra megébredő Márkra.
- Nem hiszem el! Nem hiszem el!- Értetlenül meredt rám.
- Mit nem hiszel, hogy ideborultam melléd? Gond, mert akkor azonnal kimászok. - felült és már el is kezdett alig látva az ágy széle felé csúszni. Megfogtam, hogy abba hagyja.
- Végig azt hittem, hogy Feri egy agyatlan és szívtelen dög volt, mikor ott hagyott.
- Az is volt. Nekem nyugodtan elhiheted a legkevésbé sem szimpatikus, pedig csak annyira ismerem, amennyit te elmondtál róla.
- De nekem volt valakim mellette. - Láttam ahogy megmerevedik, vagyis láttam, de fel nem fogtam, hogy valójában mennyire váratlanul érinti a dolog.
- És ki volt az? - kérdezte, de hangjába nem volt érzelem. Felnevettem.
- Nem tudom, nem láttam az arcát, a hangja ismerősnek tetszett, de nem ismertem fel, ha jól gondolom valami pincér lehet ott a gyár melletti kis csehóba. Felém fordult és kaján vigyorral az arcán végigmért.
- Te és egy pincér? És hogy képzeljem az első randit? Holtrészegre ittad magad ő meg nem hagyott hazavezetni és megerőszakolt ott egyszerre a csehó WC- ben?
- Lökött! - nevettem el magam is a gondolatsoron. Aztán mégis fontolóra vettem, egy - két rosszabb napom, akár nekem is lehet. Na, de ahhoz már elég pocséknak kellett lennie, ha ott és ...hülyeség. Ismét felnevettem és hirtelen azon kaptam magam, hogy párnacsatát kezdek. Egész komoly, test -test elleni küzdelmet vívtunk egymással, amit a végén csak hajszállal, de ő nyert. Fölém gördült, leszorított és a nyakamba csókolt.
- Annyira nagyon szeretlek. -súgta és ismét megcsókolt. A vágya hamar rám ragadt, vadul szaggattuk egymásról a ruhát egészen addig míg hirtelen ki nem józanodott. Villámgyorsan felöltözött és bocsánatkérőn rám nézett.
- Ne haragudj, de ennek nem így kell történnie.
- Mi problémád volt az elmúlt fél perccel? Túl spontán volt a te elvárásaidnak? Megvallottál valamit és most zavarba jöttél? - dühösen túrt a hajába. Ingerült mozdulata meglepett, mert nem láttam még sem idegesnek, sem türelmetlennek.
- Nem értesz semmit! Tényleg nem értesz semmit? - Kuszára túrt haját igazgatva felsóhajtott. Nem a spontaneitással van gond. Nem is veled. A hiba bennem van. Azt akarom ismerj meg teljesen mielőtt bármit is teszünk.
Értetlenül meredtem rá.
- Mit jelent ez az ismerj meg teljesen szöveg? Mennyi ideig ismerkedünk, egyáltalán miért nem mondod el, amit szeretnéd, hogy tudjak és akkor végre egymásnak eshetnénk? Nos? - kérdő pillantásom láttán felnevetett. Megfeledkezve magáról közelebb lépett és megölelt, olyan szorosan fogott, hogy érezhettem a szíve dobbanását, és rádöbbentem, sokkal jobban uralkodik magán, mint gondolom.
- Az nem úgy megy, hogy előveszem a kis papírt és felolvasom. - mormolta.- Szeretném, ha sokkal több mindenre emlékeznél. Itt van ez a pincér is. Mi van, ha holnap felébredsz és rádöbbensz ki az és, hogy soha életedbe senki mással nem akarsz lenni csak vele?
Bólintottam. Lehetne a logika akár jó és életképes is, csakhogy nem az. Miért nem? Mert az elmúlt egy évben egyetlen egy emlék sem tört fel magától, ami pedig feltört épp mellette jött elő.
- Rendben. Koncentráljunk erre a pincérre. Szerettem. Valószínűleg azelőtt, hogy megütődtem amúgy orvosilag, bele voltam esve, de nem lehetett annyira nagy szám, ha egy kis fejbeütés kiverte a fejemből.
- Miért vagy ebben biztos? Az elmúlt egy évben úgy éltél, hogy nem tudtál a létezéséről így nem támadhattak fel érzések sem, amik amúgy benned vannak.
- Sok minden bennem van. Pld nem bírom megemészteni azt sem, hogy folyamatosan vissza utasítasz ma, de persze sok mindenben igazad van. Viszont egy kérdés. Senki, ismétlem senki sem keresett, senki sem akarta velem felvenni a kapcsolatot, csak a pasi aki a balesetet okozta, azt meg nehezen hiszem, hogy pont a szeretőm okozta. Túl sok lenne a véletlen, aminek kb zéró eshetősége van.
- A végén még meggyőzöl. - felnevetett. Megszorította a derekam, puszit nyomott az arcomra, aztán elengedve engem az ajtó felé sétált.
- Hercegnő én távozom.
- Ugye ezt te se gondolod komolyan? - értetlen arccal, széttárt karokkal meredtem rá. Nem gondolsz a következményekre! -Mi van ha valaki jön éjszaka és megszabadít a most érzett kíntól? Mi van ha ellop és soha sem találkozunk többé.
- Ne álmodj! Téged hamar vissza is lopnának amilyen fúria tudsz lenni. - A becsukódó ajtón csattant a párna.
- Legalább jók a reflexei. - suttogtam, majd az ágyra vetve magam megpróbáltam arra pincérre koncentrálni. Illatemlékre, bármire. Csakhogy semmi nem jött, egyedül Márk parfümjének illatát tudtam felidézni, de azt olyan mélyen, hogy még az is felötlött bennem, hogy talán nem is ment el, csak elbújt valahová. Igaz az a legkevésbé sem vallana rá. Ő vagy jön, vagy megy. Biztos soha sem bujkálna, ahogy senki szeretője se lenne.
Megpróbáltam felidézni, hogy anno a baleset előtt milyen lehetett a kapcsolatunk, de fura mód nem emlékeztem rá azelőttről. Kétségbeesetten fúrtam arcomat a párnába, miközben azon elmélkedtem, hogy vajon volt e kapcsolatom komoly, értelmes emberekkel is, vagy minden pasim ütődött, szellemileg és érzelmileg gyenge Ferihez hasonló lehetett?
Vajon milyen lehetett az a pincér. Mondjuk, a randik hogyan zajlottak? Két feles és hajrá? Valóban szerethettem, vagy csak érzelmeket esetleg pont érzékiséget kerestem benne?
Jó kérdések ezek, futott végig agyamon a gondolat, kár, hogy nincs kinek feltenni őket.
Ok nélkül biztos nem tartottam szeretőt. Tehát Feri nem ok nélkül hagyott el, de vajon mi hajtott a másik férfi karjaiba. Mit szerethettem benne? Mi volt ami hozzá vonzott egy 10 éve jól működő kapcsolatból?
Sőt hogyan lett a szeretőm, hisz nem vagyok az a szeretőt tartó típus.
Bár az, hogy most nem vagyok az, nem jelenti azt, hogy soha nem voltam olyan, vagy akár még olyanabb is. Azt sem gondoltam volna, hogy valaha tartottam szeretőt, tehát ki tudja. Bármi, akármi kiderülhet rólam. Kezdtem aggódni a holnap miatt......és a még kiderülni kívánkozó dolgok miatt....
