Élet vagy amit akartok

A múltam egy darabjáról lehulló lepel nem hagyott nyugodni. Feri számát nézegetve gondolkodtam. Vajon ő tudott a dologról, esetleg akkor tudta meg amikor elhagyott? Jó lett volna tudni, csakhogy akkor nem kérdeztem meg, később sem jutott eszembe. Mélyen tüdőmbe szívtam a levegőt és beütöttem a számokat. Harmadik csengésre felvette.
- Helló. - köszönt bele vidáman.
- Szia. - Agyam sebesen kattogott. Na és te okos, most, hogyan tovább, semmi taktika. Légy konkrét célra törő és egyenes.
- Ne haragudj, hogy zavarlak, csak szeretnék valamit kérdezni. Nem tudom, hogyan lenne jobb, de gondoltam beszélhetnénk pár percet így telefonon.
- Nem zavarsz. - Hallottam, ahogy halkít a tévén. - figyelek, kérdezz nyugodtan.
- Nem rég eszembe jutott valami a baleset előttről és azt hiszem te talán tudsz segíteni.
Miért hagytál engem el? - a kérdés váratlanul szakadt ki belőlem, engem is meglepett. Őt még jobban. Sóhajtott, majd óvatosan vissza kérdezett.
- Pontosan mi érdekel. Annó az orvosok azt mondták, figyelni kell arra, hogy ne mondjunk neked olyat, amire nem emlékszel, mert az visszavet a saját emlékeid elő hozatalában és rossz, fals emlékeket, alapoz meg neked.
- Szerettük egymást ugye? - torkát reszelve felszisszent.- Nem teketóriázol. Majdnem olyan célra törő vagy most mint régen. - felnevetett.
- Voltak jobb napjaink, mint akkoriban. Rengeteget veszekedtünk, nem jött össze a baba és neked szerintem volt valakid, de tagadtad. Azért mentél akkor este haza, hogy szólj a szüleidnek, hogy befejezzük aztán megtörtént a baleset, te ugyanúgy néztél rám, mint régen, úgy éreztem függsz tőlem és amikor bejelentettem, hogy fejezzük be, úgy néztél rám, mintha nem értenél. Jó fél, háromnegyed éves huzavona után, Te sírtál, én meg nem értettem miért. Ezért is mentem vissza hozzád, vagyis próbáltam vissza menni, azt hittem és szerintem jól, hogy ha nem térnek vissza az emlékeid boldogok lehetünk, hisz hittél a kapcsolatunkban, szerettél. A baleset után újra szerettél, én meg nem éltem a lehetőséggel. Kellett volna.
Mit szólsz hozzá? Ennyi elég vagy kell valami még?
- Gyanakodtál valakire?
- Mármint valakire, hogy ki lehet az új szerelmed? - elhallgatott. Mérlegelt. Nem tudom, honnan de éreztem ezt teszi. - Nem, valójában név szerint nem volt okom, gyanakodni senkire. M- nek nevezted legtöbbször, de nem ismertem M betűs keresztnévvel férfit a környezetedre, így akár hívhatták akárhogyan is. Nem tudom.- elhallgatott, majd ismét megszólalt. - Mikor jöttél rá, hogy volt valakid?
- Épp egy órája, bár lehet már kettő is eltelt azóta.
- Azt akarod mondani, hogy egész eddig nem tudtál róla? - döbbenten hallgatott. Morgás hallatszott a háttérből. - Ne haragudj ,de most le kell tennem, beszéljünk később, vagy esetleg személyesen holnap.
- Azt hittem egészen máig, hogy te egy szívtelen állat vagy. Hogy a kényelmed miatt inkább félre tettél. Én nem tudtam... nem tudtam, hogy valójában én tehettem mindenről. - suttogtam bele a kagylóba.
- Nem tehettél róla. Rászolgáltam arra ami történt, hidd el, nem felmenteni akarlak, de őszintén, utólag pontosan tudom milyen hibákat követtem el ellened. Megyek. Holnap beszélünk?
- Jó,jó! Holnap beszélünk. - Hallottam, ahogy a túloldalon kattan a gomb. Megkönnyebbültem. Tisztázni akartam magam, mikor megtörtént a baleset.M. M. M.
- Márk??????!!!!!!!!!!!!!!